Itthon.....

-Hát akkor hadd meséljek valamit. Nem voltam mindig ilyen. Pont a legjobb barátom tette ezt velem. És azóta tudom, hogy pont ugyanolyan minden ember. Mindent megígérnek, de sosem tartják be. A legjobb barátom egy kisfiú volt, akit minden egyes nap bántottak a szülei és neki is én voltam az egyetlen barátja, aki miatt boldog lehetett. Ám egy nap el kellett mennie. Megígérte, hogy egy nap visszajön és elzárt engem a dobozba. Én csak reménykedve vártam, de teltek-múltak az évek. Elvesztettem a színeimet, de tényleg visszajött, csak akkor már nem emlékezett rám. Felnőtt volt, sokat változott. Olyan lett, amilyenek a szülei voltak. Erőszakos, iszákos, drogos. Egy nővel volt, akit bántalmazni kezdett mert nem engedelmeskedett neki. Megölte. Azután sorban szerezte az áldozatait még évekig és nekem tetszett amit láttam. Ám egy nap meglazultak a polc tartószögei és a doboz, amiben voltam leesett. Észrevette és kinyitotta. Amikor meglátott nem ismert rám. Megmutattam neki, mit tanultam tőle. Hát megöltem. Ennyit a barátokról. NA hogy tetszett a mese?- Vihogtam.

A név hallatán végigfutott bennem az a gondolat hogy a baba Emily. Vagyis az igaza.
-Nem! Az nem lehet.

-Mert azt akarta, hogy csak vele foglalkozz és senki mással. Ahogy ő mondta senkinek sem hagyja , hogy közétek álljon. Hát nem romantikus?- Röhögtem.
-Szegény Jason olyan magányos. De úgyis csalódnia kell benned, mint a többiben.

Nem szóltam semmit csak leszegeztem tekintetem. Kavarogtak bennem az érzelmek. Düh,
csalódotság s szomorúság tört rám.  Jason felé a bizalmam szilánkokra tört. Nem tudom mit tegyek vagy hogy mit mondjak.

Néma csendben hallgattam a szavait.

-És közben mindenkit elvesz tőled, hogy ő legyen a központban. Vajon ő mit tenne, azzal a fiúval? Láttad volna az arcát, amikor a fiú megcsókolt.- Kuncogtam.

-David...-szólaltam meg halkan.-Kérlek engedj el! Meg kell őt álllítanom.

Elengedtem.

-Köszönöm.-kezdtem el rohanni a kórházba. Addig futottam amíg végül el nem értem David szobáját. Gyorsan benyitottam.

David még mindig ott feküdt.

Mikor megpillantottam Davidet egy kicsit megnyugodtam. Eléggé lihegtem a sok futástól de nem izgatott. odamentem az ágy mellett lévő kispolchoz majd leraktam rá a cuccokat majd leültem David ágyára.
-Örülök hogy jól vagy.-mosolyogtam úgy mintha nem történt volna semmi.